Mikor nézed, megigéz e táj,
S már érzed is, hogy Kiskunmajsa erdeiben jársz.
Játékosan csillan ágakon a fény,
Karonfogva veled, a Tündérke halkan lép.
Avar neszez csendben lábad alatt,
Rég elrepült már a madarak hada.
Házunkra hull a finom hópihe,
Fényt, meleget ársztva hív, gyere be.
Kemencében sül a finom fonottkalács,
Sutjában melegszik, nyújtózik nagyokat a mi cicánk.
Legjobb volt korizni a lóúsztató jegén,
Volt kakó, kalács finom meleg kenyér.
Gyerekzsivajtól, kacagástól volt hangos a zsombék,
Kispadján a ház előtt pipázott a szomszéd.
Nena ablakából nézve csodás volt a kert
Ott volt igazi béke, a madárdal életre kelt.
Ő a könyv, mit forgatnod kell
Tudásod így gyarapszik majd fel. |